Amióta az eszemet tudom, örömmel tölt el a kisgyerekek társasága.
Egyik legmeghatározóbb élményem, hogy amikor hétévesen kisöcsém született, mennyire szerettem vele lenni, az élete minden mozzanatában részt venni.
Az egyetemen magyar szakos bölcsész diplomát szereztem, majd hét évig tanodai mentorként dolgoztam egy ormánsági faluban.
Mikor mindkét kisfiunk óvodába ment, újra tanulni kezdtem, egyrészt permakultúrás tervezést, másrészt természetpedagógiát. Az a célom, hogy környezeti nevelőként át tudjam adni a gyerekeknek a természet ismeretét, szeretetét, védeni akarását.
Bölcsődés korosztállyal korábban annyi tapasztalatom volt, amennyire saját gyerekeim mellett szert tettem. Anyaként rengeteget tanultam, fejlődtem indirekt módon. De sokat olvastam is arról, mik a kicsik életkori sajátosságai, szükségletei, hogyan lehet velük a legjobban kommunikálni, a nehéz helyzeteket kezelni.
A tanulás a továbbiakban is folytatódik, elsősorban a gyerekektől, a munkatársaktól és a családoktól.